Kommunikáció – az információ, vagy az üzenet átvitele az egyik helyről a másikra

A kommunikációhoz az alábbi fő elemek szükségesek:

• adó – a jelek továbbítására szolgáló berendezés, az információforrás helyén
• vevő – a jelek vételére szolgáló berendezés, azon a helyen, ahol szükség van a küldött információra
• összeköttetés – az adó és a vevő közti közeg, amely átviszi, közvetíti az üzenetet

Zaj: a közleményhez keveredő, zavaró jel. Minden olyan jelet, ami nem része az információnak, zajnak tekintünk.

• Analóg jel esetén: zajszűrés, szigetelés. Például a hang esetében hangszigetelés, elektromos jel esetében elektromágneses szigetelés. Cél a jel/zaj arány növelése
• Digitális jel esetén: hibajavító eljárásokat és ellenőrző bitek használnak.
• Általában redundanciával lehet védekezni , hibákat javítani.

• Minden　 információ tartalmaz ismétlődő jeleket.
• Az adatmennyiség jóval nagyobb, mint az információmennyiség.
• Ez az alapja a tömörítésnek.
• A redundáns adathalmazban a hibák nagy valószínűséggel javíthatók-annál biztosabban minél nagyobb a redundancia.

1. sebesség: az a sebesség, amivel az üzenet terjed. A futárok idejében az ember, vagy a ló sebessége volt. Később ezt a vonat és egyéb közlekedési eszköz megnövelte, míg manapság az elektromos és optikai kommunikáció idején elérte a természettörvények által megengedett maximális értéket, azaz a fény sebességét.
2. hatótávolság: az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet. A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész világot.
3. adattömeg: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakorlati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvitelét teszik lehetővé. Az elektronikus eszközökön átvihető üzenet mennyisége is korlátozott.

A kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogalmát vezették be.

1. adatátviteli sebesség: az átvitt adatmennyiség (információ) és az átviteléhez szükséges idő hányadosával definiált mennyiség. A kommunikációban az adatátviteli sebesség az egyik legfontosabb paraméter, mivel ez határozza meg az adás és a vétel fizikai módját és technikáját és viszont.

Az elektronikus kommunikáció az a módszer, mellyel a különféle információt elektromos energia formájában, a fény sebességével közölnek. Az eredeti információt (hang, fény, mechanikai energia,…) tehát előbb mindig át kell alakítani elektromos energiává, amit azután vezetékeken, kábelen továbbítanak, vagy elektromágneses hullámok formájában a térbe sugároznak. A vevő az elektromos energiát visszaalakítja eredeti (vagy más, az ember vagy a feldolgozó gép által értelmezhető) formájába.

• A kommunikáció irányától függ, hogy ki az ADÓ és a VEVŐ.
• Közlemény az, amit a telefonba beszélünk.
• Jelátalakító:a készülékben levő mikrofon + hangszóró.
• Csatorna: az　 elektromágneses mező, amin a rádióhullámok haladnak.

1. E-mail, levelezőlista, vitacsoport
2. IRC – Az Interneten keresztüli valósidejű “beszélgetés”
3. Netphone – telefonálás az interneten keresztül
4. Telnet – a saját számítógépéről be tud jelentkezni egy másik (mindegy, hogy a világ melyik részén lévő) számítógépre
5. Webkamera
6. Videokonferencia

Forrás: kidolgozott érettségi tételek | Érettségi